Türelmem fogytán van
a képzeletbeli
zsák alján kotorászok
múlt heti morzsák után....
Hiszek a horoszkópoknak
mind jósolta nehéz lesz
a hónap vége
készüljek fel a hét elejére
Így is tettem
de most látom
kiszakadt
a türelem-zsákom
s most nincs az a cérna
ami befoltozza..............
Tudom én hogy ne tudnám
borzalmas rossz kórház után
s az öregség nem mindig
belátó
ezért van most e sok jajszó
de akkor is kibírom
ha másképp nem hát kiírom
vers alakban kisírom.
Garai Katalin: Szeretet csokor.....
Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,
illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat....
Aranyosi Ervin: Március 15-e
Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
Mit jelenthet a rabnak,
ha végre már szabad?
Érzed, a szíved dobban,
lüktetni kezd a vér,
holt tüzed lángra lobban,
s harcolsz az álmodért.
Ősök mutatnak példát,
te érzed: - Menni kell!
Kivont karddal kezedben
a barikádra, fel!
De jaj, kivel állsz szemben,
ki lesz ellenfeled?
A Világ? Európa?
Ki készül ellened?
Vagy néped "vezetői"
a pénzért - árulók?
Kik vígan panamáznak,
s nem visszahívhatók?
Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
A szabadság csak álom,
mert rabként tartanak?
Aranyosi Ervin: Petőfi verséhez...
Ó Petőfi és a nagy magánya.
Költő király és március "vagánya".
Ki kokárdából szép szivárványt festett,
s megénekelte a hajnalt és az estet.
A színész-költő, járta a pusztaságot,
közben a szíve dicsőségre vágyott.
A szerelemről oly szépen énekelt.
és a Tiszába is életet lehelt.
Költő-óriás és rövidke élet,
örök ifjúsággal, - ez volt az ítélet.
Bár elszálltak azóta súlyos évek,
legkedvesebbje a Magyarok szívének.
Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére
Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....
Aranyosi Ervin: Hazaszeretet
Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.
A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged?
Mitől vagyunk mi itthon boldogok?
Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott itt reánk,
A kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.
Aranyosi Ervin: Otthon, haza...
Az OTTHON, csak olyan,
mint állatnak az ól?
Ahova visszatér,
ha kint járt valahol?
Nem! Az OTTHON az,
ahova hazavágyok,
s hiába járom
be az egész világot!
Hiányát érzem,
honvágy szorítja lelkem,
vissza kell térnem,
hazámba megpihennem.
Ha elfáradtam
erőre itt kapok.
Világmegváltó álmok
s dolgos nappalok,
Ősök minden tudása,
hitem, kultúrám adja,
földönfutóvá lesz az,
ki mindezt megtagadja.
Hol a honfitársak
mind e nyelvet beszélik,
s hogy mit jelent?
Azt a szívükkel értik.
Nem csak tanulták!
- Mint fa a gyökerével,
mind magukba szívták,
anyjuk édes tejével.
S e honon belül
bárhova jussak el,
Itthon vagyok!
Lelkem nyugvásra lel.
Őseim jussa,
szívemben mindig él,
s amíg csak élek,
boldogan remél.
Egy kis lakásnál
több az én otthonom.
Ideköt minden,
s nem tagadhatom.
Itt szeretném
a legszebb életet,
e szép hazában
együtt, veletek!
Aranyosi Ervin: A Tisza
Kanyargós, vadregényes tájon,
hömpölyögsz vadul, szabadon,
Arany homok béleli ágyad,
mit széthordasz az utadon.
Magyar hazánk kies vidékén,
puszta partok közt elhaladsz,
Ha úgy van kedved, törve-zúzva
a Duna csíkjáig szaladsz.
Szeszélyed már megénekelték,
s zabolázták a lelkedet,
egykor új partok közé terelték,
magyar virtusú vizedet.
Ki látott már, nem tud feledni,
miénk vagy, és jól ismerünk.
Szabadon élő, magyar folyó,
mit ránk bízott az Istenünk.
Aranyosi Ervin: Ez a hazám...
Ez a hazám, mert itt születtem én.
Itthon vagyok, itt élem életem!
Magyar vagyok s a szívem rejtekén,
magyar valómat büszkén viselem.
Ez a hazám és ide köt szívem,
ahol a szél is magyarul dalol,
S ha utam innen más tájakra visz,
lelkemben honvágy vadul zakatol.
Ez a hazám, s köröttem él e nép,
Tíz millió ember, akiket ismerek,
Ha ok van rá, és himnuszunk ha szól,
lelkem ha hallja, mindig megremeg.
Ez a hazám, e széles anyaföld.
itt tettem egykor az első léptemet.
Itt élek én, s ha egyszer elmegyek,
visszafogad és végleg eltemet.
Aranyosi Ervin: Radnóti Miklós emlékére...(1909-1944)
Ez a hazám, mert én is itt születtem.
Mióta élek, ez táplálta lelkem.
Magam mögött, - ha léptem, - itt hagytam nyomot,
s bárhova visz az élet, itt itthon vagyok.
S kik körül vesznek engem, egy nép, egy nagy család.
Értik mit mond a nyelvem, mert századokon át
őriztük kultúránkat, megóvtuk kincseit,
s elűztük kis hazánknak ellenségeit.
S most emlékezzünk Ő rá, kit a honszeretet,
halálba vonulva is, szép versekre ihletett.
Száz éves is lehetne, emléke most is él,
NEM TUDHATOM, hogy meddig, de verse elkísér...
Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!
Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.
Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.
Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha "kéne egy ötlet".
Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.
Eredményeinket
'fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.
Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.
Aranyosi Ervin: A magyarok és a ló...
Hány emlékünk szóla róla,
Hogy a magyar tényleg jóra,
s lóra termett.
Átszövi a történelmet.
Messziről jött ősi népünk,
ám mikor e földre léptünk,
le a lóról,
jó helyen voltunk és jókor.
Arról is mesélt a strófa
rettegett fél Európa
közel, s távol
a hős magyarok nyilától.
És a magyar lóról támadt!
Egymáshoz nőtt ember s állat,
együtt éltek.
Hátast, társat nem cseréltek.
Vajon mért cseréltek volna?
S mit jelent nekünk a ló ma?
Ez a társunk,
járművünk és jó barátunk.
Bár az úton, ahol járunk,
lovat nagyon ritkán látunk,
azt remélem:
Itt a Kárpát medencében,
becsben tartjuk még a lovat,
bár repülő, autó, vonat
állt helyére.
de a magyar szerencsére,
szereti és megbecsüli,
ha teheti meg is üli,
s néha hajtja,
a lóra termett magyarja.
Aranyosi Ervin: Mosolyogj drága Magyarország!(3.)
Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.
Kenyér és cirkusz kell a népnek,
Ezért butít a MÉDIA,
Negatív híreket mesélnek,
S reklámon él a nép fia.
Pedig tudja, hogy másra vágyna.
Volt kultúrája, s volt esze.
Volna igénye tudományra.
De kényelmesebb a: Fogd, nesze!
Szomorú, s nincs más választásunk.
Akik közül választhatunk:
Sok harácsoló honfitársunk.
Az állam elnyom, s nincs szavunk.
Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.
Kiszolgálunk egy szebb világot,
Ki tőlünk nyugatra költözött,
S Uniós tagságot kiváltott
S "egyenlőbb" a többiek között!
Törvény védi a gazdaságát,
A miénk meg lassan tönkre megy.
Dömping termékek sokaságát,
hitelre etetik meg veled.
Agrár országunk eladta kincsét,
Eladva már, mi adható.
Politikusaink kiderítsék,
zsebükbe mennyi rakható.
Mosolyogj drága Magyarország!
S nem baj, ha könnyezik szemed!
S bár lopva néz rád Európa,
Azért a néped még szeret!
Solymosi Klára : Jogtalan világ
Jogtalan világ
jogosnak hitt bírák
emberi életek
döntenek
életek fölött emberek
azt hiszik lehet
pedig a döntés
nem nekik engedett
Egyszerűbb és szebb lenne
ha mindenki helyesen élne
hisz mindenki gyermekként
kezdi életét
mindenkit anya szült
s nevelt jól, hite szerint
S az ember mégis vét
messzire eltér
attól mit tanult, és kapott
a szülő sokat sírhatott
hogy gyermeke ide jutott
Tenni már nem tud
felnőttnek nevelés nem jut
vagy ha mégis ...
ő azt már nem hallja
nyakas, konok, én jobban tudom fajta
s ha a baj ott van...
ki a hibás? Az apja?
Jogtalan világ
jogosnak hitt -hibák...
emberek...
életek...
döntések...
de miért döntenek
emberek, emberek felett?
Valahol az égen, van egy
fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés
angyaloknak.
Hogy merre is van, azt
senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz
mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha
távozik egy élet,
Születik egy angyal, s
benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak
még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz
valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel
régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel
együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még
jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön,
de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a
temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot
letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha
könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
/ Ismeretlen/
