Ahogy a tavasz napsugara, melegíti lelkem, Úgy lesz, méz édes a csókod íze is nekem. Most ölelj, szoríts magadhoz, Szíved dobbanásával szálljon sóhajom. Mosoly az arcodon, derű és ragyogás, Szemed tündöklő ékszerként mosolyog rám. Most ölelj, szoríts magadhoz, Vérvörös ajkadat, érintsd az ajkamhoz...

(Hajnalka 54* 2010)