Megbocsájtani annyit jelent,mint megbocsájtáson túl a szívünket is átadni.Megbocsájtani annyit jelent,mint a másiknak vétkét magunkra vállalni,szeretetünkre váltani.A megbocsájtás titkos felhívás arra,hogy önmagunkkal legyőzzük és önmagunkat elfelejtsük.Mindez azért nehéz,mert az ember legérzékenyebb pontját érinti,a személyes méltóságunkat,azért minden megbocsátás egy hősies tett.Amikor megbocsátunk,akkor a másiknak és önmagunknak egy esélyt adunk,hogy újra szerethetjük és újra szerethet bennünket.Valahol ez azt jelenti,hogy egészen oldozzuk fel a másikat,tegyük szabaddá,engedjük,hogy újra szülessen,és ezáltal segítsük megtalálni számára az újrakezdést.Megbocsátásunk azt, jelenti,hogy bízunk a másikban és hiszünk a vétkek eltörlésében.S így történik meg saját magunk legnagyobb legyőzése,amely benső szabadságunkhoz vezet./ Henry Boulad / 

 

Az idő múlik....
Az élet megy tovább...
A távolságok elválasztanak...
A szerelem fellángol... aztán pislákolni kezd....
A szívek meg összetörnek...
A férjek elvannak otthon valahol....
Más esetben a házasságnak a bíróság vet véget...
A szeretők jönnek és mennek...
A férfiak megígérik, hogy majd felhívnak, aztán várhatod...
A munka is örökké változó...
Eltávozik mellőlünk anyánk és apánk...
Elköltöznek a szomszédok...
De a barátnők megmaradnak...
Mindaddig, míg akarjuk, ott vannak nekünk... 

 

Mindegy, hogy hány év telt el és hány kilométerre nőtt a távolság...
Egy barátnő soha nem lehet elérhetetlen messzeségben a számunkra, ha szükségünk van rá...
Részese az életünknek, közelről vagy távolról...