Aranyosi Ervin: Párválasztás

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?

Alul éretlen, s elérhető.

Ahol nap éri, messzi ágon,

finomabbra és szebbre nő.

S ha körbenézel lenn a porban,

néhány ütődött, oly közel.

Ha ezért nyúlsz és szeded sorban

velük tán boldogabb leszel?

Érdemes-e a szépért mászni?

S elérni inkább a csodát,

mint földről rosszakat halászni,

s csalódni sok-sok éven át.

Megéri-e a fáradtságot,

hogy megleld a pont neked valót?

Megtalálni a boldogságot,

s tudni, hogy nem hiába volt,

a hit, a küzdelem megérte,

mert minden vágyad teljesül.

Érdemes, hidd, felmászni érte.

A csalódás így, majd elkerül.

Válaszd te is az “ízesebbet”,

mely küzdés árán lesz tiéd.

Az eredmény mindent feledtet,

s kárpótol végül mindenért…

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,

Akkor - magától - minden elcsitul,

Akkor - magától - éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

• 
  
  
  

  Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

  s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

  A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

  előfordul néha, hogy nehezebben halad.

  Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

  idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

  Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

  minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

  Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

  gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

  Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

  ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

  Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

  gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

  Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

  A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett. 

  
  

• 
  
  

• 
  
  

• 
  

  
  Szia Ili!
  A kávéd gőzölgő illata ,
  társaságod meghitt hajnala ,
  emlékeimnek a múlt pitvara .
  Ködbe vész az éj, 

  a napsütéssé lesz a tér
   
   
  

HELLO

Húsvéti geg

Csörög az óra, hajnal négyet mutat, nyakamba kapom a nagyvárosi utat. Egész évben erről szólt szinte minden álmom, vicces lesz a mai nap, most már alig várom... Jobb kezemben szifon, elég nyirkos, hideg, bal szememben enyhén rángat már az ideg. Amit tenni fogok, előre már bánom, véletlenszerűen kopogok egy házon. Ajtó nyílik s a háttérben kómás női arcok, magamban már lejátszottam minden nap e harcot. Vers nélkül locsolni sohasem volt szabad s elhagyták számat ilyesfajta szavak: "Zöld erdőbe száguldozni traktorral járok, messze elkerülnek a jól szituált lányok. Szifonom jéghideg csapvízzel tele, tízezressel fizess vagy meglocsollak vele!" Kérdő arccal figyelnek, de nem túl sokat várok, lezárt palackomon jó néhányat rázok. Megnő a nyomás, visszaélek vele, spriccelem az elsőt, eltorzul a feje. Rekedtes hang szól távolról, felkapom a fejem, bikanyakú fitnessguru áll szemben velem. Elszégyellem magam, arcom enyhén veres, tekintetem kapkodva kijáratot keres. Addig ver, míg bírja szusszal s már azon gondolkozom, rendőrt hívok azonnal, ha most nem üt agyon. Fekvés közben ránézek törött karórámra, elnéztem a dátumot, nem Húsvét van máma`.

Húsvét
Lászlóffy Aladár
(részlet)
I.
A kivégzések délutánján
kezdi el húsvétját a sátán.
Hiába jöhet tavasz holnap,
a mezők sötétbe borultak,
a megakasztott folyamatban
nagy eszmék vacognak a fagyban,
mint lelkiismeret, ha áthat
növényi, öntudatlan fákat.
A végrehajtás délutánján…
*
Az egyik kapun kivezették.
Még nem a követők követték.
S mit gondoltak, kik hazatértek:
mekkora bűn lesz az a péntek?
Az ablakokba könyököltek,
és vitatták vagy elfeledték,
hogy tegnap s végig, mindig öltek,
és soros bárányukat ették,
és hideg forrásvizet ittak…
És odabent kigyúlt egy lámpa,
és egyenként leheveredtek
mint sírboltokban éjszakára.

És másnap, mikor ébredezve
hallották, ami hihetetlen,
nem merészkedtek olyan messze
sem kételyben, sem képzeletben,
hogy milyen nagy lesz az a péntek!
*
Mikor a Getsemáni-kertben,
mint harcmezőn a szétszórt testek
istenáldottan, istenverten
az álom fogságába estek,

csak Ő, e rászakadt magánytól
Ő érezte át egyre jobban,
hogy ilyenkor mily semmi lángol
sok buzgó emberi dologban,

hogy ez ilyen sötét világ itt,
Ő látta kétségbeesetten,
hogy íme: ennyire világít,
mitől lángolnak tizenketten.

Kereste holdsütésnyi rését
annak, mit jól takart az éjjel,
és visszaszállt, hogy küldetését
a vele járó végveszéllyel,

a közelgő tragédiával –
új parancsolat vonja vissza.
De ezenközben az is rávall:
ha kell, a poharat kiissza…
*
Mert körül horkolt Jeruzsálem.
Az önmagukkal eltelt eszmék
ha estig kitartottak, már nem,
a menekülést sem keresték.

Már bárkijüket cserbenhagyták.
Ha rá csak ennyire vigyáztak –
mire számíthattak a hangyák,
a gyengék és halálraváltak?

Nem bírta más, csupán az őrség,
figyelmesen, fegyelmezetten.
A hatalomé a dicsőség!
Ne tartsanak igényt rá ketten!

A végrehajtás éjszakáján
az győz csak, aki karddal támad!
… Folytatta húsvétját a sátán,
és odadobta a világnak.
*
Járj fel a Koponyák hegyére,
ennek még évente sincs vége,
arra biztat, ki benned hódít:
keresd a saját stációid.
Mert aki indít, nem ereszt el
hiába hozzád mért kereszttel,
úgy találomra sose járat
senkivel új kálváriákat.
Juss fel a vesztesek helyére,
ne számolj veszteségre, vérre,
mert Aki Hagyja Győzni Rómát,
még biztosabb, hogy téged jól lát,
figyeli, hogy a próba vége
kit taszít reménytelenségbe.
A remény hosszabb, mint az élet,
mert azt nem személyesen éled.
Végül mind diadalt szereznek
a sorra feladott keresztek.
Dicsőült ország-golgotákon
vezet át milliárdnyi lábnyom.
Nézz vissza: fájdalmasan szántott
nyomaink teszik a világot.
Érj fel a koponyák egébe
egy péntekre – vagy ezer évre

Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

• 

Solymosi Klára: Dömsődi gólyamese.

Ezt a történetet tavaly nyáron hallottam, aki elmesélte úgy adta elő, hogy ez megtörtént, ha mégsem így lenne, nem az én hibám.
Én elhittem.



Béla bácsi hosszú évek óta egyedül élt, egy kedvtelése maradt, a horgászás.
Amikor csak tehette kiment a közeli tóhoz, és kedvtelésének hódolt.
Felfigyelt egy gyönyörűszép gólyára aki nap mint nap odajárt a tóra élelemért, kicsit könnyíteni szeretett volna neki, és az apróbb halakat mindig a tó szélére dobálta a gólya nagy örömére.
Történt egy napon, Béla bácsi nem horgászott, csak sétálgatott a tóparton, és különös zajra lett figyelmes, ekkor látta, kedvenc madara bajban van, ott vergődik a vízben.
Nem tétovázott, gyorsan a segítségére sietett, kiemelte a gólyát a vízből, és akkor látta, hogy mindkét lába belegabalyodott egy hálószerű valamibe, amit talán egy nemtörődöm ember dobhatott a vízbe.

 

Kiszabadította a lábakat a hálóból, és útjára engedte a madarat.
Ettől a naptól kezdve mindennap találkoztak, a gólya még Béla bácsi kertjébe is bejáratos lett.
Ez a barátság nyolc évig tartott, minden tavasztól őszig, ősszel elrepült a madár, de tavaszi megérkezésekor Béla bácsi kertjében kezdte a szezont. 

 

A kilencedik év telén Béla bácsi meghalt.
Eljött a tavasz, és megérkezett a gólya is, mint mindig most is beköszönt jótevője kertjébe, ám hiába próbálkozott, Béla bácsival már nem találkozhatott.
Aztán a gólya az utolsó napon hosszabb időt töltött a kertben, míg végül odament a csukott ajtóhoz, csőrével megkopogtatta, utána hosszasan várt, majd felrepült, néhány kört tett a ház felett, és eltünt.

 

A szomszéd elmondása szerint a gólyát soha többé nem látták a ház körül.

---

   Ez a húsvét olyan ünnep, fák, virágok megzsendülnek, mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára. 

Aranyosi Ervin: Tavasz megint…

Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.

A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.

De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.

Aranyosi Ervin: A szem a lélek tükre

Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!