Solymosi Klára: Dömsődi gólyamese.

Ezt a történetet tavaly nyáron hallottam, aki elmesélte úgy adta elő, hogy ez megtörtént, ha mégsem így lenne, nem az én hibám.
Én elhittem.



Béla bácsi hosszú évek óta egyedül élt, egy kedvtelése maradt, a horgászás.
Amikor csak tehette kiment a közeli tóhoz, és kedvtelésének hódolt.
Felfigyelt egy gyönyörűszép gólyára aki nap mint nap odajárt a tóra élelemért, kicsit könnyíteni szeretett volna neki, és az apróbb halakat mindig a tó szélére dobálta a gólya nagy örömére.
Történt egy napon, Béla bácsi nem horgászott, csak sétálgatott a tóparton, és különös zajra lett figyelmes, ekkor látta, kedvenc madara bajban van, ott vergődik a vízben.
Nem tétovázott, gyorsan a segítségére sietett, kiemelte a gólyát a vízből, és akkor látta, hogy mindkét lába belegabalyodott egy hálószerű valamibe, amit talán egy nemtörődöm ember dobhatott a vízbe.

 

Kiszabadította a lábakat a hálóból, és útjára engedte a madarat.
Ettől a naptól kezdve mindennap találkoztak, a gólya még Béla bácsi kertjébe is bejáratos lett.
Ez a barátság nyolc évig tartott, minden tavasztól őszig, ősszel elrepült a madár, de tavaszi megérkezésekor Béla bácsi kertjében kezdte a szezont. 

 

A kilencedik év telén Béla bácsi meghalt.
Eljött a tavasz, és megérkezett a gólya is, mint mindig most is beköszönt jótevője kertjébe, ám hiába próbálkozott, Béla bácsival már nem találkozhatott.
Aztán a gólya az utolsó napon hosszabb időt töltött a kertben, míg végül odament a csukott ajtóhoz, csőrével megkopogtatta, utána hosszasan várt, majd felrepült, néhány kört tett a ház felett, és eltünt.

 

A szomszéd elmondása szerint a gólyát soha többé nem látták a ház körül.

---