Ilcsi is érez.

2010-08-22T12:46:00.000-07:00

"Ha barátod vagyok - érints meg.
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet,
mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok,
egy gyógyító érintés mondja el,
hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy
nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden,
amit kapok

: Lajtai Gábor:Fénytölte

Mikor vad káprázat édes ténnyé olvad
Mikor felhőmúltad nem fedi a holdat
Mikor sorsod karma egyenessé forgat
Akkor kész a lélek, akkor vár a holnap

Mikor gátak nélkül érzed a világot
Mikor vágyó léted hitből merít álmot
Mikor a kereszten saját magad látod
Akkor kérsz kegyelmet, utad onnan járod

Mikor szíved fénye szeretetbe réved
Mikor boldogságod más szívébe kéred
Mikor minden perced tanítványként éled
Akkor taníts csupán, akkor szórd a fényed

Akkor birtokod lesz erény és igazság
Akkor a kegyelem angyalburka száll rád
Akkor minden szívvel összefűz a jóság
Akkor lesz fénytölte, akkor kész a bárkád

Idő:

"A hitet másoktól szereztem mint égig érő ablakot,
akik látták magukat bennem
azoknak én csillag vagyok.
Én viszont nekik köszönhettem
az egész égboltozatot.,,
/Gyurkovics Tibor/

2010-08-22T12:41:00.001-07:00

2010-07-05T14:12:00.001-07:00

Mit tegyek

Mint a hajnal elmúlt minden,
mert odvas fakereszt lettem.
Kiszáradt szürke sivatag.
Befed a magány!-Zuhatag
ömlik, majd elnémul szívem.
Bezárul, e romlott világ.
Szerelem halvány szikrája,
tűzként éget, s biz bánja,
eszi a sivatag ránca.
Szél fúj, s por hull szemembe.
Mit tegyek?-halkan kérdezem.
Újból szeressek?-tűz égjen,
s a láng csapjon le mélyre!
Kell neked?-súgja a szellő.
Én baktatok, vár zöld mező,
hol virágok újra nyílnak.
Szerelem szabadon fakad.
Nincs gátja, kora a szépnek,
e földön álomban élek.
Álom, mely zúgó förgeteg,
éj-nap, mind neki tetszeleg.
Szól az, ki gyáva, oly részeg,
duzzadt ajkán ott a métely!
Rangot bír, vétlent fenyeget,
pokol világít felette!
Szeressek, avagy temessek?
Kérdések, de nincs felelet!
Mint a hajnal eltűnt minden,
mert odvas fakereszt lettem.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

2010-07-01T13:14:00.000-07:00

Látom arcod

Sötét tikkadt csillagtalan nyári éj,

hol átsuhan forró leheletű szél.

Ringó faágak csillagot váró ég,

szürke bárányfelhőket sodor felém.

Látom arcod, s érzem csókod ízét,

harang szóla, immár eljött az éjfél.

S én árván állok sötét út szélén,

szüntelen kereslek démoni árnyék.

Ködszerű tested lágyan átölelném,

ám kitárt karomban csak a semmi ég.

Szomorú szívem dobbanását hallom,

itt vagy, levegőben úszik illatod.

Még egyszer szólj hozzám csendesen, némán,

bensőmben hallom a hangod, oly tisztán.

Szerettél akkor is mikor elhagytál,

s fel a felhők közé vándoroltál.

Kérlek, szólj hozzám hiába kereslek,

a temetőkert csendes sürűjében.

Lelked itt bolyong a kavargó széllel,

az arcomat befedi leheleted.

Velem maradtál, s vagy amig élek,

ködszerű tested boldogan ölelem.

Csókodat a forró szél hozza felém,

édes mámor minden perc, ha jő éjfél.

Lehunyom szemem elhoz a képzelet,

szavadnak dallama cseng minden éjben.

Ha a csillagok az égbolton égnek,

két kezem megérint, s ölel Kedves.

Ám felébred a zord, s hideg reggel,

és te eltűnsz a múló sötétséggel.

Várlak ma is, úgy szeretlek mint régen,

ha eljő az idő, követlek téged.

Nagy Erzsébet

Szarvas

/lizbet01/

2010-06-27T23:44:00.001-07:00

Weöres Sándor: Futózápor

Csillog a bozót,
Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Addig a házig.

Vízben, sárban
Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esőt kívánok.

Ázott ingemet
Tűz mellé terítik,
Fázó testemet
Gyorsan melegítik.

Majd ha virág leszek,
Esőre nyílok...
Ázik a bozót,
Csillog-villog.

2010-06-27T13:23:00.000-07:00

2010-05-10T00:49:00.000-07:00

A szőke nő megáll egy kirakat előtt, és olvasni kezdi a kifüggesztett
reklámtáblát:
"AMIT NEM LÁT A KIRAKATBAN, MEGTALÁLJA A BOLTBAN!"
Erre bemegy és azt kérdezi:
- Tessék mondani, itt van az anyukám?
- Miért lenne itt?
- Mert a kirakatban nem látom...

Jack és Iván találkoznak, és arról kezdenek el beszélgetni, hogy melyik
országban nagyobb a demokrácia:
- Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Fehér Házhoz, és simán
lepisálom a kerítést, ha akarom. - mondja Jack.
- Nálunk olyan nagy a demokrácia - kezdi el beszédét Iván - hogy én
elmegyek a Kremlbe, és a Lenin Mauzóleum tövében szarok egyet, ha akarok.
Jack már bánja, hogy túl nagyot hazudott, próbál enyhíteni a dolgon:
- Az igazság az, hogy én azért körülnézek, nem e látja valaki.
Mire Iván:
- Hát azért én se tolom le a gatyámat.

- Képzeld, a feleségem megcsal, és még hazudozik is!
- Honnan tudod?
- Ma reggel jött haza, és azt mondta, hogy a nővérénél aludt.
- És, honnan tudod, hogy hazudik?
- Onnan, hogy én aludtam a nővérénél.

Egy nyolcadik osztályos kislány meséli a szüleinek:
- Ma bejött egy nőgyógyász az iskolába és mindenkit megvizsgált.
Képzeljétek, csak egyetlen lány szűz még az egész osztályban.
- Biztos te vagy az aranyom, ugye?
- Nem... a tanító néni az.

2010-05-10T00:43:00.001-07:00

Aranyosi Ervin: Párválasztás

2010-04-25T23:33:00.000-07:00

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?

Alul éretlen, s elérhető.

Ahol nap éri, messzi ágon,

finomabbra és szebbre nő.

S ha körbenézel lenn a porban,

néhány ütődött, oly közel.

Ha ezért nyúlsz és szeded sorban

velük tán boldogabb leszel?

Érdemes-e a szépért mászni?

S elérni inkább a csodát,

mint földről rosszakat halászni,

s csalódni sok-sok éven át.

Megéri-e a fáradtságot,

hogy megleld a pont neked valót?

Megtalálni a boldogságot,

s tudni, hogy nem hiába volt,

a hit, a küzdelem megérte,

mert minden vágyad teljesül.

Érdemes, hidd, felmászni érte.

A csalódás így, majd elkerül.

Válaszd te is az “ízesebbet”,

mely küzdés árán lesz tiéd.

Az eredmény mindent feledtet,

s kárpótol végül mindenért…

2010-04-23T00:10:00.001-07:00

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,

Akkor - magától - minden elcsitul,

Akkor - magától - éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

2010-04-22T23:58:00.001-07:00

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

2010-04-20T00:17:00.003-07:00

2010-04-20T00:15:00.000-07:00

2010-04-18T23:42:00.000-07:00

Szia Ili!
A kávéd gőzölgő illata ,
társaságod meghitt hajnala ,
emlékeimnek a múlt pitvara .
Ködbe vész az éj,
a napsütéssé lesz a tér

2010-04-18T11:46:00.001-07:00

2010-04-18T11:43:00.001-07:00

HELLO

2010-04-10T11:13:00.000-07:00

2010-04-10T11:11:00.001-07:00

Húsvéti geg

Csörög az óra, hajnal négyet mutat, nyakamba kapom a nagyvárosi utat. Egész évben erről szólt szinte minden álmom, vicces lesz a mai nap, most már alig várom... Jobb kezemben szifon, elég nyirkos, hideg, bal szememben enyhén rángat már az ideg. Amit tenni fogok, előre már bánom, véletlenszerűen kopogok egy házon. Ajtó nyílik s a háttérben kómás női arcok, magamban már lejátszottam minden nap e harcot. Vers nélkül locsolni sohasem volt szabad s elhagyták számat ilyesfajta szavak: "Zöld erdőbe száguldozni traktorral járok, messze elkerülnek a jól szituált lányok. Szifonom jéghideg csapvízzel tele, tízezressel fizess vagy meglocsollak vele!" Kérdő arccal figyelnek, de nem túl sokat várok, lezárt palackomon jó néhányat rázok. Megnő a nyomás, visszaélek vele, spriccelem az elsőt, eltorzul a feje. Rekedtes hang szól távolról, felkapom a fejem, bikanyakú fitnessguru áll szemben velem. Elszégyellem magam, arcom enyhén veres, tekintetem kapkodva kijáratot keres. Addig ver, míg bírja szusszal s már azon gondolkozom, rendőrt hívok azonnal, ha most nem üt agyon. Fekvés közben ránézek törött karórámra, elnéztem a dátumot, nem Húsvét van máma`.

2010-04-10T11:09:00.001-07:00

Húsvét
Lászlóffy Aladár
(részlet)
I.
A kivégzések délutánján
kezdi el húsvétját a sátán.
Hiába jöhet tavasz holnap,
a mezők sötétbe borultak,
a megakasztott folyamatban
nagy eszmék vacognak a fagyban,
mint lelkiismeret, ha áthat
növényi, öntudatlan fákat.
A végrehajtás délutánján…
*
Az egyik kapun kivezették.
Még nem a követők követték.
S mit gondoltak, kik hazatértek:
mekkora bűn lesz az a péntek?
Az ablakokba könyököltek,
és vitatták vagy elfeledték,
hogy tegnap s végig, mindig öltek,
és soros bárányukat ették,
és hideg forrásvizet ittak…
És odabent kigyúlt egy lámpa,
és egyenként leheveredtek
mint sírboltokban éjszakára.

És másnap, mikor ébredezve
hallották, ami hihetetlen,
nem merészkedtek olyan messze
sem kételyben, sem képzeletben,
hogy milyen nagy lesz az a péntek!
*
Mikor a Getsemáni-kertben,
mint harcmezőn a szétszórt testek
istenáldottan, istenverten
az álom fogságába estek,

csak Ő, e rászakadt magánytól
Ő érezte át egyre jobban,
hogy ilyenkor mily semmi lángol
sok buzgó emberi dologban,

hogy ez ilyen sötét világ itt,
Ő látta kétségbeesetten,
hogy íme: ennyire világít,
mitől lángolnak tizenketten.

Kereste holdsütésnyi rését
annak, mit jól takart az éjjel,
és visszaszállt, hogy küldetését
a vele járó végveszéllyel,

a közelgő tragédiával –
új parancsolat vonja vissza.
De ezenközben az is rávall:
ha kell, a poharat kiissza…
*
Mert körül horkolt Jeruzsálem.
Az önmagukkal eltelt eszmék
ha estig kitartottak, már nem,
a menekülést sem keresték.

Már bárkijüket cserbenhagyták.
Ha rá csak ennyire vigyáztak –
mire számíthattak a hangyák,
a gyengék és halálraváltak?

Nem bírta más, csupán az őrség,
figyelmesen, fegyelmezetten.
A hatalomé a dicsőség!
Ne tartsanak igényt rá ketten!

A végrehajtás éjszakáján
az győz csak, aki karddal támad!
… Folytatta húsvétját a sátán,
és odadobta a világnak.
*
Járj fel a Koponyák hegyére,
ennek még évente sincs vége,
arra biztat, ki benned hódít:
keresd a saját stációid.
Mert aki indít, nem ereszt el
hiába hozzád mért kereszttel,
úgy találomra sose járat
senkivel új kálváriákat.
Juss fel a vesztesek helyére,
ne számolj veszteségre, vérre,
mert Aki Hagyja Győzni Rómát,
még biztosabb, hogy téged jól lát,
figyeli, hogy a próba vége
kit taszít reménytelenségbe.
A remény hosszabb, mint az élet,
mert azt nem személyesen éled.
Végül mind diadalt szereznek
a sorra feladott keresztek.
Dicsőült ország-golgotákon
vezet át milliárdnyi lábnyom.
Nézz vissza: fájdalmasan szántott
nyomaink teszik a világot.
Érj fel a koponyák egébe
egy péntekre – vagy ezer évre

2010-04-10T11:08:00.001-07:00

Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

2010-04-09T00:24:00.001-07:00

2010-04-09T00:09:00.001-07:00

Solymosi Klára: Dömsődi gólyamese.

2010-04-08T23:47:00.000-07:00

Ezt a történetet tavaly nyáron hallottam, aki elmesélte úgy adta elő, hogy ez megtörtént, ha mégsem így lenne, nem az én hibám.
Én elhittem.

Béla bácsi hosszú évek óta egyedül élt, egy kedvtelése maradt, a horgászás.
Amikor csak tehette kiment a közeli tóhoz, és kedvtelésének hódolt.
Felfigyelt egy gyönyörűszép gólyára aki nap mint nap odajárt a tóra élelemért, kicsit könnyíteni szeretett volna neki, és az apróbb halakat mindig a tó szélére dobálta a gólya nagy örömére.
Történt egy napon, Béla bácsi nem horgászott, csak sétálgatott a tóparton, és különös zajra lett figyelmes, ekkor látta, kedvenc madara bajban van, ott vergődik a vízben.
Nem tétovázott, gyorsan a segítségére sietett, kiemelte a gólyát a vízből, és akkor látta, hogy mindkét lába belegabalyodott egy hálószerű valamibe, amit talán egy nemtörődöm ember dobhatott a vízbe.

Kiszabadította a lábakat a hálóból, és útjára engedte a madarat.
Ettől a naptól kezdve mindennap találkoztak, a gólya még Béla bácsi kertjébe is bejáratos lett.
Ez a barátság nyolc évig tartott, minden tavasztól őszig, ősszel elrepült a madár, de tavaszi megérkezésekor Béla bácsi kertjében kezdte a szezont.

A kilencedik év telén Béla bácsi meghalt.
Eljött a tavasz, és megérkezett a gólya is, mint mindig most is beköszönt jótevője kertjébe, ám hiába próbálkozott, Béla bácsival már nem találkozhatott.
Aztán a gólya az utolsó napon hosszabb időt töltött a kertben, míg végül odament a csukott ajtóhoz, csőrével megkopogtatta, utána hosszasan várt, majd felrepült, néhány kört tett a ház felett, és eltünt.

A szomszéd elmondása szerint a gólyát soha többé nem látták a ház körül.

2010-04-07T22:54:00.001-07:00

2010-04-01T11:49:00.001-07:00

Ez a húsvét olyan ünnep, fák, virágok megzsendülnek, mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

Aranyosi Ervin: Tavasz megint…

2010-04-01T01:26:00.000-07:00

Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.

A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.

De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.

Aranyosi Ervin: A szem a lélek tükre

2010-04-01T01:09:00.000-07:00

Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!

2010-03-30T11:26:00.001-07:00

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

Nagy Emőke:Türelmem fogytán van

2010-03-29T23:39:00.000-07:00

Türelmem fogytán van

a képzeletbeli
zsák alján kotorászok
múlt heti morzsák után....
Hiszek a horoszkópoknak
mind jósolta nehéz lesz
a hónap vége
készüljek fel a hét elejére
Így is tettem
de most látom
kiszakadt
a türelem-zsákom
s most nincs az a cérna
ami befoltozza..............
Tudom én hogy ne tudnám
borzalmas rossz kórház után
s az öregség nem mindig
belátó
ezért van most e sok jajszó
de akkor is kibírom
ha másképp nem hát kiírom
vers alakban kisírom.

2010-03-29T02:44:00.001-07:00

2010-03-29T02:05:00.000-07:00

Megbocsájtani annyit jelent,mint megbocsájtáson túl a szívünket is átadni.Megbocsájtani annyit jelent,mint a másiknak vétkét magunkra vállalni,szeretetünkre váltani.A megbocsájtás titkos felhívás arra,hogy önmagunkkal legyőzzük és önmagunkat elfelejtsük.Mindez azért nehéz,mert az ember legérzékenyebb pontját érinti,a személyes méltóságunkat,azért minden megbocsátás egy hősies tett.Amikor megbocsátunk,akkor a másiknak és önmagunknak egy esélyt adunk,hogy újra szerethetjük és újra szerethet bennünket.Valahol ez azt jelenti,hogy egészen oldozzuk fel a másikat,tegyük szabaddá,engedjük,hogy újra szülessen,és ezáltal segítsük megtalálni számára az újrakezdést.Megbocsátásunk azt, jelenti,hogy bízunk a másikban és hiszünk a vétkek eltörlésében.S így történik meg saját magunk legnagyobb legyőzése,amely benső szabadságunkhoz vezet./ Henry Boulad /

Az idő múlik....
Az élet megy tovább...
A távolságok elválasztanak...
A szerelem fellángol... aztán pislákolni kezd....
A szívek meg összetörnek...
A férjek elvannak otthon valahol....
Más esetben a házasságnak a bíróság vet véget...
A szeretők jönnek és mennek...
A férfiak megígérik, hogy majd felhívnak, aztán várhatod...
A munka is örökké változó...
Eltávozik mellőlünk anyánk és apánk...
Elköltöznek a szomszédok...
De a barátnők megmaradnak...
Mindaddig, míg akarjuk, ott vannak nekünk...

Mindegy, hogy hány év telt el és hány kilométerre nőtt a távolság...
Egy barátnő soha nem lehet elérhetetlen messzeségben a számunkra, ha szükségünk van rá...
Részese az életünknek, közelről vagy távolról...

2010-03-15T11:37:00.001-07:00

I

2010-03-15T11:36:00.000-07:00

Gyopár
Remenyik Sándor
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.

Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.

2010-03-15T11:34:00.000-07:00

Garai Katalin: Szeretet csokor.....

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,
illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat....

Március 15-i válogatás Aranyosi Ervin verseiből

2010-03-15T11:23:00.000-07:00

Aranyosi Ervin: Március 15-e

Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
Mit jelenthet a rabnak,
ha végre már szabad?
Érzed, a szíved dobban,
lüktetni kezd a vér,
holt tüzed lángra lobban,
s harcolsz az álmodért.
Ősök mutatnak példát,
te érzed: - Menni kell!
Kivont karddal kezedben
a barikádra, fel!
De jaj, kivel állsz szemben,
ki lesz ellenfeled?
A Világ? Európa?
Ki készül ellened?
Vagy néped "vezetői"
a pénzért - árulók?
Kik vígan panamáznak,
s nem visszahívhatók?
Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
A szabadság csak álom,
mert rabként tartanak?

Aranyosi Ervin: Petőfi verséhez...

Ó Petőfi és a nagy magánya.
Költő király és március "vagánya".
Ki kokárdából szép szivárványt festett,
s megénekelte a hajnalt és az estet.

A színész-költő, járta a pusztaságot,
közben a szíve dicsőségre vágyott.
A szerelemről oly szépen énekelt.
és a Tiszába is életet lehelt.

Költő-óriás és rövidke élet,
örök ifjúsággal, - ez volt az ítélet.
Bár elszálltak azóta súlyos évek,
legkedvesebbje a Magyarok szívének.

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet

Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.
A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged?
Mitől vagyunk mi itthon boldogok?
Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott itt reánk,
A kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Aranyosi Ervin: Otthon, haza...

Az OTTHON, csak olyan,
mint állatnak az ól?
Ahova visszatér,
ha kint járt valahol?

Nem! Az OTTHON az,
ahova hazavágyok,
s hiába járom
be az egész világot!
Hiányát érzem,
honvágy szorítja lelkem,
vissza kell térnem,
hazámba megpihennem.

Ha elfáradtam
erőre itt kapok.
Világmegváltó álmok
s dolgos nappalok,
Ősök minden tudása,
hitem, kultúrám adja,
földönfutóvá lesz az,
ki mindezt megtagadja.

Hol a honfitársak
mind e nyelvet beszélik,
s hogy mit jelent?
Azt a szívükkel értik.
Nem csak tanulták!
- Mint fa a gyökerével,
mind magukba szívták,
anyjuk édes tejével.

S e honon belül
bárhova jussak el,
Itthon vagyok!
Lelkem nyugvásra lel.
Őseim jussa,
szívemben mindig él,
s amíg csak élek,
boldogan remél.

Egy kis lakásnál
több az én otthonom.
Ideköt minden,
s nem tagadhatom.
Itt szeretném
a legszebb életet,
e szép hazában
együtt, veletek!

Aranyosi Ervin: A Tisza

Kanyargós, vadregényes tájon,
hömpölyögsz vadul, szabadon,
Arany homok béleli ágyad,
mit széthordasz az utadon.

Magyar hazánk kies vidékén,
puszta partok közt elhaladsz,
Ha úgy van kedved, törve-zúzva
a Duna csíkjáig szaladsz.

Szeszélyed már megénekelték,
s zabolázták a lelkedet,
egykor új partok közé terelték,
magyar virtusú vizedet.

Ki látott már, nem tud feledni,
miénk vagy, és jól ismerünk.
Szabadon élő, magyar folyó,
mit ránk bízott az Istenünk.

Aranyosi Ervin: Ez a hazám...

Ez a hazám, mert itt születtem én.
Itthon vagyok, itt élem életem!
Magyar vagyok s a szívem rejtekén,
magyar valómat büszkén viselem.

Ez a hazám és ide köt szívem,
ahol a szél is magyarul dalol,
S ha utam innen más tájakra visz,
lelkemben honvágy vadul zakatol.

Ez a hazám, s köröttem él e nép,
Tíz millió ember, akiket ismerek,
Ha ok van rá, és himnuszunk ha szól,
lelkem ha hallja, mindig megremeg.

Ez a hazám, e széles anyaföld.
itt tettem egykor az első léptemet.
Itt élek én, s ha egyszer elmegyek,
visszafogad és végleg eltemet.

Aranyosi Ervin: Radnóti Miklós emlékére...(1909-1944)

Ez a hazám, mert én is itt születtem.
Mióta élek, ez táplálta lelkem.
Magam mögött, - ha léptem, - itt hagytam nyomot,
s bárhova visz az élet, itt itthon vagyok.
S kik körül vesznek engem, egy nép, egy nagy család.
Értik mit mond a nyelvem, mert századokon át
őriztük kultúránkat, megóvtuk kincseit,
s elűztük kis hazánknak ellenségeit.
S most emlékezzünk Ő rá, kit a honszeretet,
halálba vonulva is, szép versekre ihletett.
Száz éves is lehetne, emléke most is él,
NEM TUDHATOM, hogy meddig, de verse elkísér...

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha "kéne egy ötlet".

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
'fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.

Aranyosi Ervin: A magyarok és a ló...

Hány emlékünk szóla róla,
Hogy a magyar tényleg jóra,
s lóra termett.
Átszövi a történelmet.

Messziről jött ősi népünk,
ám mikor e földre léptünk,
le a lóról,
jó helyen voltunk és jókor.

Arról is mesélt a strófa
rettegett fél Európa
közel, s távol
a hős magyarok nyilától.

És a magyar lóról támadt!
Egymáshoz nőtt ember s állat,
együtt éltek.
Hátast, társat nem cseréltek.

Vajon mért cseréltek volna?
S mit jelent nekünk a ló ma?
Ez a társunk,
járművünk és jó barátunk.

Bár az úton, ahol járunk,
lovat nagyon ritkán látunk,
azt remélem:
Itt a Kárpát medencében,

becsben tartjuk még a lovat,
bár repülő, autó, vonat
állt helyére.
de a magyar szerencsére,

szereti és megbecsüli,
ha teheti meg is üli,
s néha hajtja,
a lóra termett magyarja.

Aranyosi Ervin: Mosolyogj drága Magyarország!(3.)

Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.

Kenyér és cirkusz kell a népnek,
Ezért butít a MÉDIA,
Negatív híreket mesélnek,
S reklámon él a nép fia.

Pedig tudja, hogy másra vágyna.
Volt kultúrája, s volt esze.
Volna igénye tudományra.
De kényelmesebb a: Fogd, nesze!

Szomorú, s nincs más választásunk.
Akik közül választhatunk:
Sok harácsoló honfitársunk.
Az állam elnyom, s nincs szavunk.

Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.

Kiszolgálunk egy szebb világot,
Ki tőlünk nyugatra költözött,
S Uniós tagságot kiváltott
S "egyenlőbb" a többiek között!

Törvény védi a gazdaságát,
A miénk meg lassan tönkre megy.
Dömping termékek sokaságát,
hitelre etetik meg veled.

Agrár országunk eladta kincsét,
Eladva már, mi adható.
Politikusaink kiderítsék,
zsebükbe mennyi rakható.

Mosolyogj drága Magyarország!
S nem baj, ha könnyezik szemed!
S bár lopva néz rád Európa,
Azért a néped még szeret!

2010-03-14T09:16:00.001-07:00

2010-03-14T09:15:00.002-07:00

Jékely Zoltán: Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
– neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.

2010-03-14T09:15:00.000-07:00

Dr. Kubacskai Béla: Tavaszi zsoltár

A napsugár
tavasztüzétől
ha a parancs
megjött az égből,
s gyökérből gallyig
fut a nedv,

a tölgyrügy is
ledobja régi
zörgő, rezgő
megszáradt téli
lombját s tavaszi
lesz a kedv.

A Szentlélek
áldott tüzétől,
Úr irgalma
és kegyelméből
tisztulásig ha
jut a hit;

ó-emberünk
leomlik rólunk,
újjá leszünk,
és jó kovászként
keleszti az Úr
fiait.

Fű, fa, virág,
újjászült lélek
kivirul és
él Istenének...
Ha új tavaszt ért
életed,

virágozz, nőjj
és gyümölcsözzél,
megigazulj
ott a keresztnél,
és nyerjél
örök életet!

2010-03-14T09:14:00.001-07:00

2010-03-14T09:13:00.000-07:00

2010-03-14T09:11:00.000-07:00

Weöres Sándor

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.

2010-03-14T09:10:00.000-07:00

Fél évszázad

************
Fél évszázad mondom újra és újra,
út, melynek ma még végtelen a hossza.
Rohanó idő, s én őt követem,
mert szüntelen hajt, és nem ad kegyelmet!
Hol jobbra, hol balra lök, de menni kell,
pedig megkövült bennem az egyenes.
Nem ismer határt és elveti a célt,
rombol, barázdát húz, majd múltat idéz.
És én, keresem az ott hagyott erényt,
miközben megfakul bennem a remény.
Fél évszázad, elhagyott élet szakasz,
ha kimondom eltűnik egy perc alatt.
Ligeti lombok ága rügyre fakad,
futó időben egy, egy ág leszakad.
Ám, ha eljő a tavasz új lombot hajt,
én ember vagyok, s a testem hamvad.
Rügy, melyben élek gyermekeim arca,
tovább viszik apró unokák sora.
Így leszek én örök és halhatatlan!
Fél évszázad, pörög a homokóra,
fogynak a szemek , vége lesz az útnak.
Szüntelen hálát adok én az Úrnak,
e földi létért, s a szenvedésért.
A kitárult lelkem tisztes üdvéért!
Mert itt élek, benne hűen remélek,
egy dicső nemzet Magyar Hon ölében.
Fél évszázad, mily hosszú ha kimondom,
mögöttem van, s az utat taposom.
Ha az út végén ismét találkozom
véled, ki barázdát húzol arcomra!
Köszöntelek, s felnézek az égre,
ég és föld között vígan lebeg létem.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

2010-03-14T09:08:00.001-07:00

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Csalódni kell, hogy újból szeressünk.
Kell tudni nevetni, kacagni és sirni.
Valakit megvetni, majd újból vissza hivni.
Csalódni kell százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk Egyetlenegyszer.

2010-03-12T08:54:00.000-08:00

Solymosi Klára : Jogtalan világ

Jogtalan világ
jogosnak hitt bírák
emberi életek
döntenek
életek fölött emberek
azt hiszik lehet
pedig a döntés
nem nekik engedett
Egyszerűbb és szebb lenne
ha mindenki helyesen élne
hisz mindenki gyermekként
kezdi életét
mindenkit anya szült
s nevelt jól, hite szerint
S az ember mégis vét
messzire eltér
attól mit tanult, és kapott
a szülő sokat sírhatott
hogy gyermeke ide jutott
Tenni már nem tud
felnőttnek nevelés nem jut
vagy ha mégis ...
ő azt már nem hallja
nyakas, konok, én jobban tudom fajta
s ha a baj ott van...
ki a hibás? Az apja?
Jogtalan világ
jogosnak hitt -hibák...
emberek...
életek...
döntések...
de miért döntenek
emberek, emberek felett?

2010-03-12T08:51:00.001-08:00

Valahol az égen...( ismeretlen szerző)

2010-03-11T14:44:00.000-08:00

Valahol az égen, van egy
fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés
angyaloknak.
Hogy merre is van, azt
senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz
mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha
távozik egy élet,
Születik egy angyal, s
benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak
még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz
valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel
régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel
együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még
jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön,
de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a
temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot
letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha
könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.

/ Ismeretlen/

Sólymosi Klári írta:

2010-03-11T14:41:00.000-08:00

Kellemes ébredést
vidám napot
kívánom neked
kedves barátom
Hoztam egy kávét
remélem jó hangulatot
csak hogy érezd
kicsit itt vagyok veled
s nyújtom feléd baráti kezem
és tudd hogy mint embert
nagyon szeretlek
s a magány mi körbe vesz
már nem olyan keserű
mert itt vagyok veled
kellemes napot
kívánni neked

Pantáné Erikától kaptam.

2010-03-11T14:38:00.001-08:00

“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek,
elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned,
ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában;
ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal,
ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg,
hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született!
Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel,
ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”,
ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát.
Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád,
ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz.
S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök,
felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál.
Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével –
azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy
egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat,
próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés.
Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket,
hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot,
melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik,
vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül.
Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg,
hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal,
melyek csak ürességet teremnek:
a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is!
Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás?
Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket,
aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot,
s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz.”

2010-03-11T14:36:00.000-08:00

Nagyon kedves barátomtól, Lovász Lászlótól kaptam, s bár már körbejárta párszor a földett, itt az éteren át, most behozom a blogomba is, mert arra érdemleges a mű. Fogadjátok szeretettel.

2010-03-11T14:26:00.000-08:00

(Firenze 1984. X. 12.)
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet- és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . ..
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog,mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog'az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul,vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran,mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet.

2010-03-11T14:22:00.001-08:00

Pantáné Erikától kaptam.

2010-03-09T23:37:00.001-08:00

Az Élet

Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!

Paulo Coelho: Idézet (Brida)

2010-03-09T23:19:00.000-08:00

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során:
vagy épít, vagy ültet.
Az építőknek akár évekbe is beletelhet,
mire elvégzik a feladatukat,
de idővel befejezik, amin dolgoznak.
Ekkor megállnak,
és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak.
Az építkezés befejeztével az élet elveszti az értelmét.
Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek
és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek.
A kert azonban, az épülettel ellentétben,
soha nem áll meg a növekedésben.
Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel,
egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.

2010-03-09T23:10:00.001-08:00

2010-03-09T23:05:00.000-08:00

Aranyosi Ervin: Szép napot!

2010-03-08T23:35:00.000-08:00

Szeresd napod, mi rád ragyog,
Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.

Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:
Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.

Solymosi Klára: Kedves Barátom!

2010-03-08T23:32:00.000-08:00

Köszöntőd oly remek
igazán jár érte köszönet
a minap én is írtam egyet
s vissza kaptam egy levelet
kérdése ez volt a kedvesnek
miért nem hálásak a nők, nektek
miért nem becsülik meg
azt ami már a övék...
miért csak addig szeretnek
amíg feleség nem lesznek?
miért keresik máshol a szerelmet?
miért szapulják férjüket?
Hogy lehet egy nőt nevelni...
Nevelni?
ó Istenem...
ha már nevelni kell
régen rossz neked...
vagy mert olyan nyakas vagy
vagy valami nincs rendben
na nem veled
de nem is vele
hanem inkább a döntésetek
az volt selejt...
elkapkodott, nem össze szedett
s ebben ki a hibás?
te, vagy a nejed?
nem török pálcát fejedre
de ketten mondtatok igent
s ha valami nem megy...
beszélni kéne vele
rendbe tenni amíg lehet
mert a házasélet más
nem a szülői ház
mit apu és anyu megengedett
azt már nem lehet
egymást kell elviselnetek
s ha valami nem megy...
beszéld... beszéld meg
dicsérd, mond hogy szereted
köszönd meg, hogy ott van neked
és ne legyél ideges...
türelmetlen, nyers
hallgasd meg
és szeresd
de ne vedd természetesnek
azt nem lehet
mert ha nem ezt teszed
ne csodálkozz ha más utat keres
a nő nem több és nem kevesebb
mint te kedves férfi barátom
te is azt teszed
ha nem érzed a tüzet
fázni kezdesz
és keresed a meleget
és ha ezt már nem adja nejed
tovább lépsz
és megkeresed
mert szeretet nélkül élni nem lehet
de meddig keresed?
meddig nem érted meg a nőket?
pedig a nő ugyan az mint a férfi
egyet keres
szeretetet, mert adni és kapni szeret

2010-03-08T23:29:00.001-08:00

2010-03-08T11:51:00.000-08:00

Szeretettel Nőnapra!

2010-03-08T11:48:00.001-08:00

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Kik ha sírnak, csöndesen zokognak...
...és szeretnek, szülnek,
gyászolnak, temetnek.
Aztán meghalnak, majd
újra megszületnek!

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Gyönge testben, igaz harcosoknak.
Bár nem írnak törvényt:
velük betartatják –
s cipelik a világ
összegyűjtött kínját!

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Mindenütt, hol fegyverek ropognak.
Hol romba dől otthon,
sors csapása végett...
de mégsem szűnik meg
az asszonyi ének!

Tisztelet jár az asszonyoknak.
Sötét éjszakában álmot vigyázóknak.
Csöndben imádkoznak
összekulcsolt kézzel,
Bátran szembenézve
számtalan veszéllyel.

Tisztelet jár az asszonyoknak...
Mindazért, mit egész lényükben hordoznak!
Mert nélkülük sokkal
szegényebb a világ,
Adassék hát nekik
mindig egy szál virág...

...és tisztelet, mert olyan sokat adnak!
Még ha szívük fáj is: mindig mosolyognak!

2010-03-08T11:47:00.000-08:00

A nő (Billy Joel She‘s Always A Woman)

2010-03-08T11:43:00.000-08:00

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő

Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig – a nő

Ő, akin nem látok át
Egyik mosollyal csal
Másik sóhajjal vall
Ő élvez minden csatát
És ha vesztésre áll
Kész egy újabb szabály

Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre
Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig – a nő

Ő, akit sodor a tánc
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz
Aki karjába rejt
Aztán kétségbe ejt

Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő
Vele betelni nem tudsz
Mert ő az a lány, az az örökké asszony – a nő

2010-03-08T11:40:00.000-08:00

2010-03-08T11:37:00.001-08:00

Nőnapi köszöntö

Lányok, Nők, Asszonyok,
Ha Ti nem lennétek
Mi nem lennénk boldogok.
Nélkületek a világ
nem lenne teljes.
Mint cukor nélkül a kávé,
csak keserű és keserves.
Ezért minden tiszteletem,
hódolatom a Tiétek, és a
Jóistené hogy Titeket megteremtett.

Horváth József

2010-03-08T11:36:00.001-08:00

: Hogy gondolsz rám, köszönöm én. Érezlek a szívem rejtekén: Bárhol is vagy az ad hitet: van egy barát ki mindig szeret. S, ha valamire nincs megoldásod segítségül, hívd a barátod! Gondolj rá mindig úgy hajtsd álomra fejed, mert ő mindig ott van és fogja a kezed.

Lovag Bornemissza Attila köszöntője a Cserhátos hölgyeknek. Köszönöm.

2010-03-08T11:34:00.001-08:00

Nagy Szeder Erzsébet írta...: Szólott imigyen ZaratustraHa ez a „Nietzschei filozófia kissé erősMert nem hős, aki gyengébbet ütS ilyenkor tavasszal az a vágy élmegajándékozni a nőket a létben-Kiket is –kérdi a költő s egyemberöltő kevés, ahhoz hogymindenkit felsoroljunk emberemlékezet ótakóta szól, arról hogy Margaret Mietschel megGeorge Sand és a kutatók köztükMary Curyies többi mindVessük előre Édesanyánkat s a nagyanyát kiNevelt s meséket mondott a létrőlBár a lét nem is oly meseszerű de szép voltAhogy esténként hallgattam nagyanya meséitMert van ilyen nagy Nőnap, bár nekünkEz sem adatott meg csak a teremtés Isten tervébőlS a munka a feladatok hányadosa vagyokS kezemben korbács helyett szerény ibolyávalKöszöntlek Titeket mind Asszonyok NőkKedvesem Lányom s mindenkim, AkiSzámba jöhet költőnő és festő- kollegákVirág és álomszívűek legyetek szépek boldogokMosolyogjatok Tavasz,jönMinden hölgynek:Szeretettel: Attila

2010-03-08T11:33:00.000-08:00

2010-03-08T11:32:00.000-08:00

KÖSZÖNTŐ
Most, hogy vége van már a tomboló télnek,
Amikor a fecskék, gólyák visszatérnek,
Amikor kibújik hóvirág, ibolya,
Felhangzik a télnek búcsúzó sikolya,
Mikor olvadt hóból lesz tócsa, pocsolya,
Csilingel a lányok csábító mosolya,
Összegyűjtök minden illatos virágot,
S minden hölgynek boldog
Nőnapot kívánok!
Juhász László
Bgy., 2010 március 8!

2010-03-08T11:30:00.001-08:00

Csukás István: Tavaszi ver

2010-03-08T11:29:00.000-08:00

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

2010-03-08T11:28:00.000-08:00

William Wordsworth - Táncoló Tűzliliom

2010-03-08T11:24:00.001-08:00

: Sétáltam, mint felhő, melyetszél hajt, céltalan, könnyedén,s egyszer csak egy sor, egy seregaranyliliom tűnt elém,a tó partján, a fák alattringtak, táncoltak álmatag.Ahogy csillaggal a tejútragyog s hunyorog mindenütt,a szikrázó kis öblöt úgykörüllobogta ünnepük;lángszirom, táncos, büszke fejhintázott ott vagy tízezer.Tűztánc volt a tó is, de őktúltündökölték a vizet, -költő ily társaság előttcsak boldog s vidám lehetett!Néztem, - néztem, - nem tudva még,hogy mily gazdaggá tett a kép;Mert ha merengő éjekenlelkem most önmagába néz,gyakran kigyúl belső szemem,mely a magány áldása, ésmegint veletek lobogok,táncoló tűzliliomok.(fordította: Szabó Lőrinc)

2010-03-02T14:59:00.000-08:00

TavaszEgyszer lesz egy örök tavasz,Mikor, mint vándormadarak,Hazatérünk…Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,Minden felhő, köd, homály eloszlik,Országok, hatalmak összeomlanak;Királyok, vitézek porba hullanak.A világ recsegve ropogva összetörÉs hatalmasak menekülnek a bíró elől.Akkor, mikor mindenki reszketni fog,Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:„Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,Nekem semmi jogom, érdemem nincs.”Akkor, mikor mindenki félni fog,Te örülsz, mert Krisztus kezében van a jog.Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnekÉs gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,Már közeledik a számadás.Tekints fel az égre, és ne feleddHogy egyszer lesz egy örök tavasz,Mikor, mint vándormadarakHazatérünk.(Balogh Debóra

: Néha remélem várnak még !!"Néha azt remélem, várnak mégszép napok.Néha azt remélem, nem jönnekhiába holnapok.Néha arra vágyom, legyen szem,mely rám nevet...néha arra vágyom, lágykarok öleljenek.Néha nem hiszem, hogy csak álmodom...néha elhiszem, hogy kísérnek utamon. "

.: JUHÁSZ GYULAEsti dalA nappal fényében, zajábanElődöng árva egymagábanA lelkem, tévedt jövevény,Oly idegen nekem a hajsza,A szívemet dalokra ajzvaOly inkognitó megyek én.De ha az alkonyat leszállott,Olyan kedves, kámzsás barátokA barna árnyékok nekem,A messze menteket idézik,A múlt szelíden iderémlikÉs földereng az életem.

Köszöntelek ezzel a kis verssel, nagyon szép idő van. Süt a nap.

Donászy MagdaHóvirág- Hóvirágom, virágom,mi újság a világon?- Véget ért a hosszú tél,simogat az enyhe szél,melegebben süt a napújra szalad a patak.Hallottam a cinegékkikeleti énekét,tavasz jár a határon.- Ó, be szép ez virágom!

Jöjj már tavasz.

Jöjj már tavasz,nagyon várlak!Levetném a nagy kabátom.Vágyom már a jó időre,Napsugárra,víg szellőre.Nyíljon a sok szép virág,Illatukat ontsák mezőn,réteken át

2010-03-02T14:48:00.000-08:00

Mint csillagok ragyogása, Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére, Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye. A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága, Mindig tündököljön fénye, és világítson Neked Az éjszakák magányába. Szia Ilike! Köszönöm szépen a szép videót és örülök, hogy megint hallhattam a hangod... nagyon szépet készítettél megint!!!! Szép estét és jó pihenést kívánok Neked! Kellemes esőmentes hétvégét... itt nálunk egész nap esett és még most is!!!

Minden elmúlik ! ,,Minden elmúlik,mint az álom, elröpül,mint a vándormadár. Csak az emlék marad meg a szívben, halványan,mint a holdsugár." (F. Schiller)

"Ne hidd, hogy azok mind szeretnek, akik mosolyogva körül hízelegnek. A szó lehet hazug, a hízelgés érdek, de a lélek tükre nem csal meg Téged! S mivel a szem a lélek tükre, benne csillog a szeretet fénye. Ki könnyes szemmel néz Rád, öleld szívedre, mert az igazi barát!"

Óda (József Attila) (részlet) 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.

2010-03-02T14:43:00.000-08:00

Gulyás Pál: Egy ibolyáról

Egy ibolyát vittem haza

s most is itt él az illata.

Belepréseltem egy füzetbe,

hideg lapjára dideregve

lehullt a kis kerti virág,

siratva teste hajnalát.

Arcának bársony hamva vissza -

repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta,

égi illata itt maradt!

S most ez az illat a világom,

két karom esdve ráborul,

ő felé vonz az esti álom,

őt látom láthatatlanul.

(Netelka)SzerelemVártál-e már valakithosszú órákon át?Lested-e az ablakból,remélve, hogy senki se lát?Rohantál-e, ha megcsörrentaz átkozott telefon?Hánykolódtál-e álmatlanulegy-egy hajnalon?Tudod-e, milyen,mikor semmi se fontos,csak a beígért híváslenne már pontos!Tudod-e, hogy fáj,mikor nem jön el,mikor bárhogy várod,ő nem hív fel?Érezted-e már, hogy a szív- bár nem tud - mégis fáj?Tudod-e, milyen, mikora körmöd a tenyeredbe váj?Kívántad-e úgy őt,hogy sírnod kellett tőle,hogy soha, de sohanem lesz eleged belőle?A szerelem kín,de szeretünk szenvedni,s kínunk okozójátnem tudjuk elengedni.

Mikor ébredsz, minden reggel,vegyen körbe szeretet,ha vidám vagy, derűs, kedves,minden perced szebb lehet.Napfénye, mint sugárkévehull reád, és simogat,mindenkinek jut belőle,arany fénye hívogat.Mosolyogva kél a Hold is,egész éjjel ragyog rád,megpróbál még szebbet adni,kibontja sok csillagát.Álmod legyen csendes, békés,ha szél suhan az éjen át,fájó bánat ne zavarjon,öleljen a boldogság.

Bernát János:Két kicsiny virágFöldünknek legsarkán jeges vihar tombol,fát,hegyet és völgyet biz porig rombol.Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,s küzdnek elemekkel,bár ellenük a világ.Mind,mi árthat nekik,hencegi erejét,de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,de a két kicsiny virág túlélést remél.Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,de virág a virágnak kezét nem engedi.A tengerkékfolyok fájón kiszáradnak,de a két apróságnak semmit sem árthatnak.Szomjazó testük,ha mást nem tehet,átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.A zöldellő erdők egyszer csak eltünnek,de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.Földünknek legsarkán,mi forrás mind elapad,de a virágok kis szíve egymásért megszakad.Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,De virág a párját,ily vakon is megleli.S ha köröttük végül romba dől a világ,Akkor is megmarad együtt a két virág.

2010-03-02T14:36:00.000-08:00

A napok sorát fűzd fel egy nyakékre. Minden egyes nap egy újabb gyöngyszem lesz ékszereden. A csiszolatlan gyöngyöket finoman illeszd egymáshoz, hogy kezed nyomán ragyogjanak csöndes, békés fénnyel. Mintha ékszerészmester volnál, aki különös gyöngysorok alkotására született
- így éld az életed."

MosogatásLábos, tányér, bögre,Fazekak és tálak,Használatuk utánElmosásra várnak.Szörnyű nagy rakás lettÚgy ebéd utánra,Most én készülődömKöztük rendrakásra.Csúfak, rondák vagytokPiszkos tányérhegyek.Ha csak rátok nézekDepressziós leszek!Mosogattam tegnap!Újra felgyűlt mára…Már azt is u-tá-lom,Aki nem utálja!Nagyanyám mondásaMegint reám köszön:"A pletyka és a szennyesaz hamar összejön!”

2010-03-02T14:33:00.000-08:00

: Ahogy a tavasz napsugara, melegíti lelkem,Úgy lesz, méz édes a csókod íze is nekem.Most ölelj, szoríts magadhoz,Szíved dobbanásával szálljon sóhajom.Mosoly az arcodon, derű és ragyogás,Szemed tündöklő ékszerként mosolyog rám.Most ölelj, szoríts magadhoz,Vérvörös ajkadat, érintsd az ajkamhoz...; (Hajnalka 54* 2010)

2010-03-02T14:30:00.000-08:00

Amikor nincs melletted senki.Amikor nem találsz igaz barátokat.Amikor jégcsapok lógnak a szíveden.Amikor a leghûségesebb barát megszökik.Amikor egyedül vagy, magadba nézel, és senkit nem látsz.Amikor elfogyott minden erõ a testedből.Amikor nincsenek többé érzéseid.Amikor többé nem érdekel a világ.Akkor gondolj rám, s én veled leszek.

2010-03-02T14:28:00.001-08:00

Várnai Zseni
SZERELEM

Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény...
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat -
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás...
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár... a neve szerelem.

2010-03-02T14:27:00.001-08:00

Őri István – Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek
s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,
hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz
néha őszintének lenni
és milyen könnyű
egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani
ha valami fáj,
arra, hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet
arra, hogy veszekedjünk
s, hogy mindig csak
jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell,
hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk
s mindig kell idő arra,
hogy szeressünk.

2010-03-02T14:26:00.000-08:00

...

A szőke nő mondja a barátnőjének...-Jaj olyan boldog vagyok a 3 gyerekemmel.- És,? Nem akarsz mégegyet?- kérdezi a barátnő. Mire a szőke nő.-Nem,mert azt olvastam,hogy a világon minden negyedik gyerek kínai.A bika áll a mezőn, egyszercsak megjelenik a kissé agresszív nyulacska és ráordít a bikára:- Hé, te nagy otromba bika! Húzd arrébb a segged, mert kikészítelek!A bika hang nélkül áll ott mozdulatlanul.- Hé Te! Nem hallod? Állj el előlem, mert kettérúgom a segged!A bika nagy nyugodtan hátat fordít a nyúlnak, bepucsít, és ráüríti a nyúlra a végbéltartalmát. A nyúl nagy nehezen kiássa magát, köp egy nagyot, és ráüvölt a bikára:- Na mi van, beszartál?

2010-03-02T14:21:00.001-08:00

Nyújtózik a hóvirág Osváth Erzsébet: Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kóstol: -jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon.

2010-03-02T14:20:00.001-08:00

2010-03-02T14:19:00.000-08:00

Dr. Sándorné ManyikaAz élet szépNe a sorsod irányítson,Tedd meg azt te magad,Legyen tied a főszerep,Akkor boldog maradsz.Szállj szembe a nagy világgal,Hogyha az - az ára,Valósítsd meg önmagad ésSoha ne nézz hátra!Akarj és küzdj,ha kell harcolj,Mindig tedd a dolgod,Győztesként fogsz kikerülni,Ha te irányítod.Az élet szép és élni jó,Ezek nem csak szavak,Ne hátrálj meg akkor sem,haNehézséged akad.

Az vagy nekem-Shakespeare -Az vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek;lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölt,s egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit tőled kaptam s még kapok.Koldus-szegény királyi gazdagon,részeg vagyok és mindig szomjazom.

Néha ördög, néha angyal,néha bevonnád arannyal.Néha hívod, néha bánod,hogy meglátta a világot.Néha megtipor a lába,néha büszkén nézel rája.Néha vonz és néha taszít,ragyogása néha vakít.Néha vár és néha várat,néha birtokolhatsz százat.Néha száz vesz birtokába,néha csak egy ejt fogságba.Néha ostoba az arca -néha ez csak álca rajta.Néha sír, és néha kacag,néha boldog dalra fakad.Néha mérges, néha fáradt,néha kincse a világnak.Néha átok, néha áldás,néha egy néma kiáltás.Néha sátán, néha isten.Néha rájössz, párja nincsen.

Katona Zsani saját verse. Valentin napjára.Valentin hagyta ránk a mai nap szellemét,Sokan irigylik,még most is a jellemét.Szeretetet küldött,segített másokat,Össze hozott titkon szerelmes párokat.Ma is őrizgetjük ennek hagyományát,Ilyenkor át adjuk a szeretet virágát.Valentin szelleme szált most a világra,Hogy szívének erejét reánk testálja.Szeressük egymást,de ne az ünnepért,Csak is a jóért, a máért, a holnapért.Egyesüljenek, kik egymás lelkét tudják,Akik a másik szívét magukba fogadják!.Köttessenek égben,s Földön házasságok!Nyíljanak a szívek,szövődjenek álmok!Minden ember éljen örök boldogságban,Bár hol is legyen ő éppen a világban

Valentin napon gondolok majd reád,Istennek szemei, vigyázzanak te rád.Légy nagyon boldog életednek során,Boldog Valentin napot kíván egy jó barát!